Én, mint együttérző lélek

Ma hatalmasat röhögtem a suliban, pszichológia órán csináltunk egy empátia tesztet és az eredmény…:

… avval még várjunk egy picit.

A lényeg az volt, hogy kaptunk 33 állítást és el kellett dönteni, hogy igaz- e ránk vagy sem, egyetértünk vagy nem, +, – jelekkel listázva ezeket. Szépen írogattam be mindent, mikor mondta a tanár a mondatokat. Mikor mindenki szépen meg volt mindennel, következtek a tényleges, igazán empatikus válaszok azaz, hogy hova kellett volna az együttérzés jelében + vagy – rakni. Az eredményt pedig az egyezések adták ki. Különösebb értékelést nem mondott hőn (imádott) utált tanárom hozzá, de teljesen ésszerű, hogy hogyan kell értékelni.

Most összedobtam azért egy viszonyítási alapot:

33-25  – nagyon empatikus: minden megható, szomorú, romantikus dolgon elbőgi magát.

24-18 – átlagos empatikus: ide már kell egy-két komolyabb hollywoodi nyáladzás (Oscar or Gold Rapsberry) és tényleg komoly dolog, amin megesik a szívük.

18-10 – emberszerető: főleg kis gyerekek hatják meg, a kidobott kisállatok már nem.

10-0 – egoista, bunkó paraszt: nem érdekli senki és semmi önmagán kívül, csak a saját dolgával törődik.

Na, kb. ezek lennének azok, de most jöjjön az, aminek jönnie kell!!!!!

Az én eredményem egy kőkemény 7hetes7!!!!

Bár ez nekem nem okozott semmi újat, csak érdekesség, hogy milyen is vagyok. 🙂