Archive for the érzelem Category

Depressive……

Posted in élet, érzelem, bénaság, fájdalom, gondolat, groteszk, jövő, mazochizmus, my soul, Psybitch on 2010/04/04 by Psybitch

Annyi mindent írnék, de nem lehet!

Rájöttem, ha így haladok tovább tényleg először is begolyózok, másodrészt meg elveszítem a legfontosabb embereket az életemből. Rengeteg dolgot el kellene mondanom sok mindenkinek, de nem vagyok a legjobb verbális kommunikátor, leírni meg nem fogom elvből. Annyira hülye vagyok és már megint sír a szám, minthogy inkább tennék valamit! Pedig csak egyszer kellene erő, ami nincs. Kezdek egy picit depressziós lenni úgy érzem. Most valahogy az önterápia sem megy. Írnék, írnék, de túl sok minden kavarog bennem és így nem akaródzik semmi kijönni, pedig bizseregnek az ujjaim rendesen. Lehet, hogy anyámnak van igaza és felesleges levegőt vennem…. Egy szánalmas ribanc vagyok!

A nagy büdös semmi

Posted in alapítás, élet, érzelem, buli, futball, GeoScientiae, iskola, jövő, könyv, magyar, magyar szak, Manchester United, Miyavi, pedagógia, Psybitch, részeg, szakest, tag, tanulás, video, zene on 2010/03/27 by Psybitch

Annyira unalmas ez a hétvége!!! Pénzem nincs, hogy menjek valamerre, pedig péntekre is hívtak. 😦 Most is magyarozok (vagyis csak kéne), nagyon parázok az írásbelitől, nagyon nehéz. Főleg a rövid kérdéses része, mert a 3 esszét azt zsebből, csak a műelemzést kell kicsit átnéznem. Nem is tudom mikor fostam ennyire valamitől utoljára….  A történelem az nem vészes, azt is csak át kell olvasnom és that’s ok.

Kedden minden tiszteletére és szerintem éretségiig utoljára bebaszok, mint a szar! Azt nem tudom, hogy miből, de valamiből tán csak. 🙂 megpróbálok anyámtól kunyizni egy üveg bort vagy pezsgőt, meg elvileg Ági is hoz házi fehér bort. Meccs közbe majd megiszogatjuk. Na meg ez is, kedden játszunk a Bayern ellen is. Pffff…., jókor. Mondjuk gondolkodtam rajta, hogy ez úgy is csak az első meccs és majd megnézem hétvégén, mert a visszavágó a lényeg úgyis, csak hát az meg nem az igazi, ha nem élő az adás.

Megalakult 1 éves tervezgetés után a GeoScientiae!!!!!!!!!!!!!!!!!! Végre!!!!!!!!!!!!!!! Bár, már nem tartozom a földtudósok köréhez én, mint külsős munkatárs (de komoly 🙂 ) veszek részt benne. Majd írogatok, meg ilyesmi és ami még kell. A keddi is gejológus szakest lesz, be kellene cserkészni valakit (tipp már van) csak nem tudom ott lesz-e, hát nagyon remélem. Nem állapot már ami van!! 😛 Szere(tke)znem kell egy vasalót is koleszba, hogy a csini pink-kockás ingemet kivasaljam, mert atom gyűrött, meg amúgy is amilyen állapotok szoktak uralkodni az én szekrényemben….. haha. Chaos, atom chaos, big bang….!!!!!!!!!!!!!!!!

Iskoláról meg annyit, hogy nem hagynak olvasni!! Felháborító!!! Nem tudom mivel jobb, hogy alszok és fetrengek a padon? Legalább hasznosan töltöm el az időmet és nem zavarom az órát! Már lapokat sem kapok (mindent gugliból kapunk – oh, vaj miért nem vizsgázok?), csak az Erikáét szoktam elrakosgatni. Éhes vagyok, már megint. :S Lassan bálna állapotba kerülök! :O Na lépek a dactilusok, meg a spondeusok világába vissza…bye-bye


Nem

Posted in érzelem, fájdalom, my art, my soul, Psybitch, vers, video, zene on 2010/02/06 by Psybitch

Nem akarok soha érezni

Gyenge ember lenni,

halálraítélt a csatában,

elveszett a világban

Csak menetelni előre,

elhagyni mindent, s mindenkit

Törött lábbal is lépni, lépni

A fájdalom nem létezik

Nem lehetek életképtelen!

Olyan aki törődik másokkal

Nem, nem elviselhetetlen

Kitépem, elmorzsolom szerveimet

Teljesen feleslegesek…

Ízlésem és okai

Posted in érzelem, ízlés, eredet, eredmény, férfi, férfiasság, Jared Leto, kedvenc, Miyavi, my soul, nőiesség, Psybitch, pszichológia, video, Yu, zene on 2010/01/24 by Psybitch

Régóta fontolgatom, hogy írok a pasi ízlésemről, mivel elég különös! 😀 Ez nem valami nagy téma, de most ilyen kis semmilyen, békés állapotom van és gondoltam, hátha nem érdekel senkit.

No.1: Miyavi



No.2: Jared Leto



No.3: Yu



Na jó, nem ijesztgetlek titeket tovább. 🙂 Bizonyára látszik, hogy nem a legférfiasabb pasik (maybe just Yu), hanem inkább lányosak. Sokat gondolkodtam, hogy miért is az ilyen férfiak jönnek be (megszólal a pszichológus) nekem és jutottam is valamire, meg nem is.

Az tény, hogy én meg a nőiesség az két különböző dolog, bár külsőleg ez az idő folyamám sokat csiszolódott pozitív irányba. Belsőleg viszont igen férfias vagyok, lehet ehez az is hozzájárul, hogy fiúkkal nőttem fel, apám állandóan kis koromban fiú ruhákat vett nekem (bár egyszer kaptam egy holdjárót is XD) és fiús dolgokat csináltam mindig, bár volt barbiem, de nem sokat játszottam vele. Barátságos, ragaszkodó, kedves,  segítőkész, de visszahúzodó kislány voltam. Most az ellentettje vagyok, hogy ki ölte ki ezeket belőlem azt inkább hagyjuk… Nem vagyok egy romantikus alkat, vagyis nekem kimerül abban, hogy sörrel a kezemben meccset nézhetek, ez a legromantikusabb gondolatom. Sose voltam oda a felesleges körítésért és talán ebből  adódóan vagyok nyers, amit sokan nem tolerálnak, de én ilyen vagyok. Nem vagyok egy nyávogós típus (kiv., ha xy-ról van szó), nem érdekel a család alapítás, a gyerek kérdés, kiborít a nyál és mások esetlensége, életképtelensége. Kevés embertől viselem jól, ha  a szerelmi életével zaklat, a suliba is sokszor fogom a fejem és cinikus megjegyzéseket teszek az ilyenekre, nem hat meg mások problémája. A beszélgetéseim is hamarabb folynak a szexről vagy egy bizonyos helyen végzett tevékenységról, mint arról a pink dologról.

Azt hiszem soha nem leszek semmilyen szempontból olyan, mint amilyet anyám és mások szeretnének, nem leszek minta lány soha. Én így jól érzem magam, bár néha én is kiakadok, hogy ha eggyel kevesebb IQ-m lenne, férfi lennék.:D ‘Evvan.

That’s okay! I’m so happy, very happy…

Posted in érzelem, boldogság, fájdalom, my soul, Psybitch on 2010/01/10 by Psybitch

Minden rendeződött, felesleges volt az aggódásom miatta. Most minden annyira nyugodt, beleértve engem is, annyira jó!:) Néha hülye picsa tudok lenni, de fontos, talán a legfontosabb nekem. Nagyon kevés idő alatt, nagyon sok új dolgot tudtam meg Tőle/Róla. Hiányzott és amint láttam én is Neki, ez még jobban feldobott. Mondjuk xy szólhatott volna, hogy keresett és nem idegelem szét magam, hogy mi is van. A véletlenek közjátéka vagy én nem tudom, de minden úgy jött össze, hogy gyanakodjak és fájjon és nem volt egy sétagalopp, nem akarom, hogy többé legyen ilyen. Leakartam osztani a dolgok miatt, vagyis a képzeletem csalóka játéka miatt, de nem volt rá szükség mikor mondta, hogy volt itt. 😀  Mindent túl bonyolítok, de egyszerűség olyan unalmas, bár néha jó lenne megpróbálnom, hogy az milyen is.