Régóta fontolgatom, hogy írok a pasi ízlésemről, mivel elég különös! 😀 Ez nem valami nagy téma, de most ilyen kis semmilyen, békés állapotom van és gondoltam, hátha nem érdekel senkit.
No.1: Miyavi
No.2: Jared Leto
No.3: Yu
Na jó, nem ijesztgetlek titeket tovább. 🙂 Bizonyára látszik, hogy nem a legférfiasabb pasik (maybe just Yu), hanem inkább lányosak. Sokat gondolkodtam, hogy miért is az ilyen férfiak jönnek be (megszólal a pszichológus) nekem és jutottam is valamire, meg nem is.
Az tény, hogy én meg a nőiesség az két különböző dolog, bár külsőleg ez az idő folyamám sokat csiszolódott pozitív irányba. Belsőleg viszont igen férfias vagyok, lehet ehez az is hozzájárul, hogy fiúkkal nőttem fel, apám állandóan kis koromban fiú ruhákat vett nekem (bár egyszer kaptam egy holdjárót is XD) és fiús dolgokat csináltam mindig, bár volt barbiem, de nem sokat játszottam vele. Barátságos, ragaszkodó, kedves, segítőkész, de visszahúzodó kislány voltam. Most az ellentettje vagyok, hogy ki ölte ki ezeket belőlem azt inkább hagyjuk… Nem vagyok egy romantikus alkat, vagyis nekem kimerül abban, hogy sörrel a kezemben meccset nézhetek, ez a legromantikusabb gondolatom. Sose voltam oda a felesleges körítésért és talán ebből adódóan vagyok nyers, amit sokan nem tolerálnak, de én ilyen vagyok. Nem vagyok egy nyávogós típus (kiv., ha xy-ról van szó), nem érdekel a család alapítás, a gyerek kérdés, kiborít a nyál és mások esetlensége, életképtelensége. Kevés embertől viselem jól, ha a szerelmi életével zaklat, a suliba is sokszor fogom a fejem és cinikus megjegyzéseket teszek az ilyenekre, nem hat meg mások problémája. A beszélgetéseim is hamarabb folynak a szexről vagy egy bizonyos helyen végzett tevékenységról, mint arról a pink dologról.
Azt hiszem soha nem leszek semmilyen szempontból olyan, mint amilyet anyám és mások szeretnének, nem leszek minta lány soha. Én így jól érzem magam, bár néha én is kiakadok, hogy ha eggyel kevesebb IQ-m lenne, férfi lennék.:D ‘Evvan.
Psybitch's Blog 
