:)

Egyre jobb ez az év, kicsit féltem tőle, hogy na már megint egy nagy sz*r évnek nézünk elébe, de nem. Nem azt mondom, hogy minden perfect, vannak kisebb-nagyobb malőrök (betegség-pénztelenség), de határozottan pozitív irányt mutatok. 😀 Remélem most már tényleg összejön a munka is, nem jönne rosszul egy kis plusz kereset.

Tegnap voltam antikváriumban és vásárolgattam picit. Méghozzá egy Radnóti össz.verses kötetet ( Sem emlék, sem varázs), amiben csak a műfordításai nincsenek benn, de nem is az a lényeg. 😀 A másik könyv E.A. Poe-tól Az aranybogár, ennek is nagyon örültem, mert nagyon fogyóeszköz nálam a könyv. Bár anyámnak nem mondom el, mert szerinte hülyeség, ha ilyenekre baszom el a pénzem, szerintem meg jobb, mintha elinnám (kezdek tényleg igazi btk-s agyú lenni XD). Ráadásul 380 volt/per könyv, szóval nem is egy eget rengető összegről van szó. 😀 Bár láttam egy jó pár gyönyörűséget odabent, amit majd jó lenne begyűjteni, pl: Nyugat (igen, az a Nyugat könyvbe kötve), Örkény novellák és hasonlók…:D (L)

Na, lépek gyogyitárba, meg boltba. Legyetek rosszak, ha tudtok! 😀

A félelmetes angyal

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? – kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. “Vetkezz tovább! –
így bíztatott, – ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!”

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

1943. augusztus 4.